A délutáni alvás helyszíne mindig is a sötétkék kanapé, melyen a legkényelmesebb hason aludni. Majd a nyugtató álom után kutyamód nyújtózni, "úúú" hangon ugatni, mire a mami nevetve, csókolgatva keresi új kutyusát. Jön az ébredő grimasz, amivel a hirtelen jött feleszmélést próbálja tudatosítani pici, álomittas agyacskájában. Szeme előtt a békét, nyugalmat nyújtó mellet takaró mami kar... Nem kell az oda! Felül, türelmetlenül arrébb tolja a védelmező ölelést, már kitágult pupillákkal, kitárt karral és mutatóujjal mutat a tejet adó mellbimbóra. Nem mondja ki a bűvös szót, felesleges, mert már húzza is fel a mami pólóját, veti is be magát a kényelmes ölbe, kapja is be a tejtől már nedves cicit. És alszik is tovább...
Hozza a könyvét, felmászik mellém a kanapéra, majd mutatja, hogy olvassunk. Kinyitja, rábök egy állatra, és várja, hogy megmondjam neki a nevét. Majd ő kezd el - gyereknyelven - magyarázni róla.
Egy hete meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, de mostanság a határidőkkel csúszom. Nem tudom, hogyan csinálja a többi anya, hogy egy év után megy vissza dolgozni, egy év után tűnik minden egyszerűbbnek, nekem pont fordítva van. Manócska elindult, pakol, de erről később...
kiló: 10 kg 40 dkg ruhában (a nődokinál mérte le anyum, ugyanazon a mérlegen, amin még közösen - ti. a pocakomban - méretkeztünk)
centi: 80 cm körül van, de pontos adattal nem szolgálhatok.
fogak: egy hete még csak 6-ot írtam volna, de most már 7
Pelus: bugyipelenka. Eddig nem néztük a márkát, most leginkább a Pamperst veszünk. Csak nem tudjuk eldönteni, hogy a focista fiúcska elől vagy hátul van-e :)
Ruha: egy 80-as halászgatyát találtam neki, és hála a reményeimnek, jó még rá (imádom a színét). A mostani mérete 86-os, de a bodykat leszámítva csak 92-eseket vettem neki. A kis nyári shortocskája (ugyanolyan színű sapekja is van) bő rá, legalább egy számmal lehetne kisebb.
Hordozó: egyre ritkábban veszem elő, mert már jár. Babakocsiban szokott még aludni, karikásban lépcsőzünk, a mei tai viszont nem került elő. Valószínűleg csak augusztusban lesz megint az apjára felkötve. Azért sajnálom, hogy ebből már kinőttünk. (Továbbra is, ha valamelyikőtöket érdekel a hordozásos cikksorozatom, írjatok privit (e-mail, vagy email címmel komment - ezt nem hozom nyilvánosságra), és küldöm a linket).
Alvás: délelőtt leginkább, de mostanság rászokott a fél-egy órás délutáni alvásra is. Este kopp-kopp, megint könnyedén elalszik, éjszaka is már csak egyszer ébred. Egészség: kop-kop, az ekcéma múlóban, már csak a köldökén jött ki pár napja. A fütyijét nem húzogatom, ebből adódott egy kis vita maryonnal, viszont megkérdeztem 5 fiús anyukát, és mind az 5 azt állította, hogy nem szükséges, ráérünk arra még (Pató Pál úr?). A feneke is szép lett, amióta nem használok neki még popsi kenőcsöt, shea vajat sem. A kutacsán megint kijött a koszmó, viszont már nem hagyja úgy lekaparni, mint ahogy még 5-6 hónaposan... Képesség: kis örökmozgó. Most elfogulatlanul kellene írnom, de nem megy. Nagyon okos kisfickónak tartom, szófogadónak, értelmesnek. Tudom, az anyja vagyok, szóval nézzétek el nekem, és vonjátok le a konzekvenciát belőle... Csibész, mindig tudja, mikor nem csinál jót. Akaratos, ha valami nem sikerül neki, sikít. Imád takarítani, söpörni, port törölni, porszívózni. Türelmetlen. Mutatja, hogy mit szeretne, tökéletesen kommunikál már (persze, az ő szintjén). Be nem áll a szája. Barátságos, jószívű. Más gyerekekkel labdázik (feléjük dobja a labdát), megetet. Próbál már kanállal enni, még a kemény dolgokat is kikanalazná, ha tudná. A lépcsőn felfelé inkább korlátba kapaszkodik, mint mászna, lefelé is inkább egyesével leül a lépcsőfokokon, mint hátrafelé. Nyugodtan lehet az ágyon altatni, ha felébred, lemászik. A tévét, számítógépet már tudatosan kapcsolgatja ki-be.Kedvenc időtöltése tönkre vágni az egeremet. A zsinórokat pedig bedugni vagy a gépbe, vagy a konnektorba... Hozza a játékot, hogy azzal játsszunk közösen (ma mesekönyvet).
Beszéd: be nem áll a szája. Halandzsázik, magyaráz. Vannak szavak, amiket ha mondunk, megismétel. Vannak, amiket már tudatosan használ: pápá - köszönés, de leginkább, ha ő akar már menni, táááá - menjünk már! Nem, oda, arra (oké, kiejtésben még nem tökéletes), közben mutatja, mit szeretne. Ha valamit nem szeretne, rázza a fejét, ha valamire igent mondana, mosolyog.
Evés: már mindent, epret is, a málnát imádja. Válogatós, de a sushi bármikor jöhet. :) Viszont megetetni továbbra is művészet.
Lányok: fél tőlük. Minden állattól, kivéve a macskámtól, aki viszont még dorombolva is visszakap. Azért próbálkozom összebarátkoztatni az idősebbel, már mindketten voltak ugyanabban a kendőben, már puszit is kapott. Valahogy hidegen hagyta, a bezárt Kicsi jobban érdekelte.
